A fertőhomoki horvát nemzetiség kulturális értékei a 21. században
Csecsemő és kisgyermeknevelő levelező szakos hallgatóként olyan szakdolgozati témát választottam, mely elsőre nem igazán tűnik összeegyeztethetőnek a képzési területemmel. Ezt a korai előítéletet szeretném rögtön a bevezető gondolataim egyikeként megcáfolni. A szakdolgozati témám címe „A fertőhomoki...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
2021-04-30
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Csecsemő és kisgyermeknevelő levelező szakos hallgatóként olyan szakdolgozati témát választottam, mely elsőre nem igazán tűnik összeegyeztethetőnek a képzési területemmel. Ezt a korai előítéletet szeretném rögtön a bevezető gondolataim egyikeként megcáfolni. A szakdolgozati témám címe „A fertőhomoki horvát nemzetiség kulturális értékei a 21. században”. Egy rendkívül aktuális kérdéskör, melynek nemcsak szülőként, hanem kisgyermeknevelő pedagógusként is érintettje, szereplője vagyok. 2010-ben beházasodtam egy olyan családba, ahol a családtagok kivétel nélkül a falu életének szervezői, a helyi homoki hagyományok, népszokások pedig az életük része mind a mai napig. Apósom, Horváth Attila, aki 30 évig volt a község polgármestere, a Horvát Kulturális Egyesület Kajkavci elnöke. Anyósom, Horváth Attiláné Zsuzsa, aki 40 éve a helyi közösség legaktívabb tagja, a Civilek a Fertő-tájért Egyesület elnöke, számos projektötlet, kiadvány, rendezvény, kiállítás fűződik a nevéhez. A férjem, Horváth Ádám, aki a nemzetiségi önkormányzat elnöke, emellett a tamburaegyüttes vezetője. A cseperedő gyermekeimen látom, hogy milyen hatással van formálódó személyiségükre egy ilyen inspiráló, példamutató családi háttér. Az életük részét képezi, hogy a helyi népszokások ápolása. Ez az életforma, – amint azt majd a szakdolgozatomban is kifejtem – családon belül kezdődik, folytatódik a közvetlen a környezetükben, és az intézményes kereteken belül pedig tovább erősödik. Fontos tartom az érzékenyítés, ismeretterjesztés, példamutatás, s mivel ezt nem lehet elég korán elkezdeni, ezért kisgyermeknevelőként remek színteret nyújt számomra a bölcsőde, ennek megvalósítására. Úgy vélem, hogy a jelen a 21. században, amikor oly nagy az értékrendi átalakulás, most az ”utolsó órában” kell a sarkunkra állnunk, és ragaszkodnunk a múltunkhoz, megélnünk a jelenünket, és utat mutatni a jövő generációja számára. |
|---|