Pedagógusok kapcsolata a hiperkinetikus zavarral küzdő gyermekekkel – fókuszban a hiperaktívak
Szakdolgozatomban a különleges bánásmódot igénylő gyermekek közül a hiperkinetikus zavarral küzdő és azon belül is a hiperaktívak tüneteit, típusait vizsgáltam. Témaválasztásom oka, hogy napjainkban is mindennapos téma ez a pedagógusok körében és hozzám közelálló emberek életét is nehezítette vagy é...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
2021-04-20
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Szakdolgozatomban a különleges bánásmódot igénylő gyermekek közül a hiperkinetikus zavarral küzdő és azon belül is a hiperaktívak tüneteit, típusait vizsgáltam. Témaválasztásom oka, hogy napjainkban is mindennapos téma ez a pedagógusok körében és hozzám közelálló emberek életét is nehezítette vagy éppen segítette a hiperaktivitás. A dolgozat elején leírtam a pedagógus és gyermek közötti kapcsolat fontosságának mibenlétét, hogy miért fontos a megnyerő személyiség. Nagyon informatív és részletes szakirodalmak nyomán a hiperkinetikus zavar fogalmáról, majd a hiperaktivitásról írtam. Ranschburg Jenő Nyugtalan gyermekek című könyvének segítségével a hiperaktív gyermekek hat típusát különböztettem meg, melyet egy hőn szeretett mese, a Micimackó szereplőivel mutat be. A következőkben a három feltételezésemre épített kérdőíves kutatásomat elemeztem, amit százegy pedagógus töltött ki, és a tapasztalataik megosztása nagyban segítette munkámat. A kutatásom alapja az alábbi három hipotézis: -Nem minden óvoda rendelkezik olyan szakemberekkel, akik ezeknek a gyermekeknek megfelelő segítséget tudnak nyújtani. - Az óvodák egy része nem rendelkezik ezekhez a fejlesztésekhez megfelelő eszközökkel/ fejlesztő eszközökkel. -A szülők inkább tagadják, hogy a gyermeküknek szakemberre van szüksége, így nem tudják időben diagnosztizálni és kezelni az adott hiperkinetikus zavart. Az elemzésnél kiderült, hogy az óvodák nagy része nem rendelkezik elegendő segítséggel sem a fejlesztő eszközök, sem szakemberek terén. És a kitöltöttek válaszai alapján a gyermekeknek körülbelül csak a fele kap megfelelő segítséget. A pedagógusok nyitottak arra, hogy kurzusokon vagy továbbképzéseken részt vegyenek, hogy tájékozottabbak lehessenek, mert egy óvodapedagógus alapszakon nem jutnak elegendő mennyiségű információhoz az ADHD-s gyermekekkel kapcsolatban. A harmadik hipotézisemre adott válaszok alapján sajnos többször előfordul, hogy a szülő nem hajlandó együttműködni, ha felmerül annak a lehetősége, hogy gyermeke más, mint a többi. De a válaszadó pedagógusoknak több, mint a fele az együttműködésről számolt be, ami még mindig kevés, de nem reménytelen. A tanulmányom írása során sok új információval gazdagodtam, mások tapasztalatait hallgathattam meg, és így tájékozottabban tudok a pályára lépni kezdő óvodapedagógusként. |
|---|