Az üdülési jog, mint turisztikai termék
Az üdülési jog, mint turisztikai termék az 1970-es évek elején jelent meg Amerikában, majd az üdülés megszervezésének eme formája hamarosan népszerűvé vált más kontinenseken, így Európában és hazánkban is. Idővel azonban alaposan megváltoztak azok a társadalmi-gazdasági és főként technikai körülmény...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
2020-05-08
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Az üdülési jog, mint turisztikai termék az 1970-es évek elején jelent meg Amerikában, majd az üdülés megszervezésének eme formája hamarosan népszerűvé vált más kontinenseken, így Európában és hazánkban is. Idővel azonban alaposan megváltoztak azok a társadalmi-gazdasági és főként technikai körülmények, amelyek egykoron oly sikeressé tették e modellt. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mintegy fél évszázaddal később mennyi-re versenyképes konstrukció ez, mit gondolnak erről a felhasználók: a timeshare potenciális vevői és jelenlegi tulajdonosai. Jelen dolgozat ennek feltérképezésére vállalkozik egyrészt a hatályos jogi háttér tisztázásával, másrészt kínálati oldalról a legnagyobb nemzetközi csereszervezet, az RCI jó gyakorlatának bemutatásával a cég honlapjának segítségével, harmadrészt pedig, a kereslet oldaláról, az üdülési joggal kapcsolatos attitűdök vizsgálatával. Ez utóbbi a szakirodalmi háttérből nyert információk mintegy kiegészítése gyanánt primer kutatás formájában jár utána a fogyasztókban jelenleg élő elképzeléseknek a timeshare-rel kapcsolatban. A csererendszer működésének ismertetését követő kutatás eredményeinek elemzése ilyen értelemben választ ad arra, hogy milyen mértékben igazodik a szervezet működése a kereslet által támasztott igényekhez. Ez alapján aztán következtetések vonhatók le arra nézve, hogy van-e szükség valamilyen változtatásra a hatékony működés fenntartása céljából, s ha igen, az milyen irányú legyen. A közösségi média nagy nyilvánosságát felhasználva a kérdőíves felmérés sokféle jövedelmi helyzetű, korú és végzettségű ember bevonásával zajlott. A vizsgált feltevések csak egy része igazolódott be – így például az, hogy a timeshare, mint üdülésszervezési mód elsősorban az idősebb korosztály érdeklődésére tarthat számot. Csak részben bizonyult igaznak, hogy a cserelehetőségeket a tulajdonosok bonyolultnak tartják: a válasz-adók egy része elégedett volt a rendszer szolgáltatásaival. Teljesen tévesnek bizonyult az az elgondolás, hogy a timeshare megvásárlásának egyik legfőbb oka abban keresendő, hogy a tulajdonosok ezáltal külföldi desztinációk felkeresését kívánják megkönnyíteni saját maguk számára – a kitöltők többsége a jog belföldi úti célokra történő felhasználása mellett voksolt. Helyes volt ugyanakkor az az előzetes elképzelés, hogy az üdülési jog mára elvesz-tette versenyképessége nagy részét, így életgörbéje hanyatló szakaszába lépett: a jelen kutatás eredményeit felhasználva ugyanakkor a kínálati oldal nagy és izgalmas feladata lehet, hogy újrapozicionálja e terméket, s ismét vonzó lehetőséggé tegye a fogyasztók számára. Ebben nagy segítségére lehet a szakmának az a kérdőív által is alátámasztott hipotézis, amely szerint a megkérdezettek többsége nem szívesen utazik mindig ugyanoda. Ezt ki-használva, a marketingkommunikációt erre fókuszálva egészen bizonyosan lehetne javítani valamit az üdülési jog mára igencsak meggyengült imázsán. |
|---|