Kommunikáció jelentősége és sajátosságai mozgásszervi rehabilitáció során
Diplomadolgozatomban olyan témával foglalkoztam, mely véleményem szerint kiemelt fontossággal bír. Mindennapi munkám során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy a kommunikációnak meghatározó szerepe van a mozgásszervi rehabilitációban. A rehabilitá-ció különleges ágazat az orvostudományban, az...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Published: |
2018-05-08
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Diplomadolgozatomban olyan témával foglalkoztam, mely véleményem szerint kiemelt fontossággal bír. Mindennapi munkám során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy a kommunikációnak meghatározó szerepe van a mozgásszervi rehabilitációban. A rehabilitá-ció különleges ágazat az orvostudományban, az utóbbi időben sokat fejlődött. Szakterüle-tünk sajátossága a teammunkában végzett gyógyító tevékenység. A kommunikáció a sikeres együttműködési folyamat alapvető feltétele. A közös cél elérése érdekében a teamtagok és a betegek közötti kommunikáció megléte és minősége minden irányban meghatározó. A különböző betegségcsoportokhoz tartozó betegekkel más-más jellegű kommunikációra van szükség. A tevékenységek összehangolása a kommu-nikáción keresztül történik. A két személy között zajló kommunikáción kívül a csoportos információcsere is fontos a rehabilitációban. A beteg részvételével a nagyviziten van lehe-tőség közösen beszélni a rehabilitációs folyamatokról. A heti rendszerességgel zajló teammegbeszéléseken a betegek nélkül tud a team kötetlenül egyeztetni, döntést hozni a beteg állapotváltozásáról, rehabilitációs programjáról. A betegelégedettségi vizsgálat egy speciális formája a kommunikációnak. Ezen módszer gyakran alkalmazott a kórházakban. A betegelégedettségi vizsgálat célja az in-formáció gyűjtés, tájékozódás, valamint visszajelzés a gyógyító munkánkról. Kutatásom során tíz évet átfogó felmérés eredményeit dolgoztam fel az osztályomra vonatkozóan. A hipotéziseimet a kapott adatok nagyrészben alátámasztották. A teamtagok munkájával, kommunikációjával kapcsolatban a betegek többsége pozi-tív visszajelzést adott. Az „otthoni életre” való felkészülésben a betegek úgy gondolják, hogy megfelelő segítséget kaptak. Az a feltevésem, hogy a betegségükkel kapcsolatban úgy érzik a betegek, hogy nem minden esetben kapnak teljeskörű tájékoztatást, nem igazolódott. Az eredményekben tük-röződő kismértékű romló tendencia azonban figyelmet igényel a továbbiakban. A kutatásom során kapott jó eredmények megerősítenek abban, hogy munkánkat jól végezzük. Az egészségügyben jelenlévő nehézségek oldásában, melyek osztályunkat is természetesen érintik, a jó kommunikáció kiemelt jelentőséggel bír. |
|---|