Evidenciákon alapuló orvoslás - alapelvek, korlátok és betegpreferenciák
Jelen dolgozatomban az evidenciákon alapuló orvoslás alapelveit foglalom össze. Emellett kitérek az evidenciák megalkotásához szükséges klinikai vizsgálatok limitációira, az evidenciák értékelésekor figyelembe veendő szempontokra, az alkalmazás lehetőségeire, költségeire és korlátaira. A tudomány fe...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
2018
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Jelen dolgozatomban az evidenciákon alapuló orvoslás alapelveit foglalom össze. Emellett kitérek az evidenciák megalkotásához szükséges klinikai vizsgálatok limitációira, az evidenciák értékelésekor figyelembe veendő szempontokra, az alkalmazás lehetőségeire, költségeire és korlátaira. A tudomány fejlődésével újabb, előnyösebb terápiás modalitások kerülnek előtérbe, s ezért a megszokott napi gyakorlatot is időről időre revideálni kell. Az evidenciák alkalmazását sok esetben adott beteg mortalitási vagy morbiditási rizikójához kell kötni, bizonyos esetekben fennálló diagnosztikus vizsgálatok eredményeihez kapcsolódnak a megfelelő indikációjú terápiás javaslatok. A rizikóbecslés fontosságát és gyakorlatát kiemelve saját klinikai gyakorlatomból és kutatási előzményeinkből mutatok be példákat. További feladatként tűztem ki a betegek preferenciáinak vizsgálatához szükséges ismeretek áttekintését. A viselkedéstudományi, illetve viselkedés-közgazdaságtani szakirodalom alapos áttekintése során feltételeztem, hogy az egyéni preferenciák és egyéni belátáson alapuló döntések befolyásolják az egészségügyi ellátást mind az orvos, mind a beteg részéről. Az orvos a betegellátás során választástervező szerepben van jelen, fontos feladata a laikus beteg ösztökélése a számára legjobb döntés meghozatala érdekében, hiszen a beteg amellett, hogy nem érti a saját betegségét és az orvostudomány összefüggéseit, sokszor olyan döntést kell meghoznia, mely aktuálisan veszteséget okoz, és előnye csak igen hosszú távon értékelhető. Célként tűztem ki a viselkedés-közgazdaságtani alapelveket párhuzamba hozni a mindennapi betegellátás gyakorlati példáival. Az evidenciákon alapuló irányelvek és protokollok utat mutatnak a mindennapi betegellátás során, s alkalmazásuk defenzív szempontból is szükséges. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a várható eredmények nagy számok átlagai, s egyedi esetekre nem mindig érvé-nyesek. Fontos, hogy az evidenciákat megfelelő rutin és szakmai gyakorlat birtokában kellő körültekintéssel kezeljük, és a betegek érdekében preferenciájuknak megfelelően alkalmazzuk. Későbbi, evidenciákat megalapozó klinikai vizsgálatainkban pedig lehetőség szerint végpontként vizsgáljuk a betegpreferenciákat is. |
|---|