Szakmai indikátorok az időskorú csípőtáji sérültek klinikai ellátásában
A dolgozatban bemutatom az egészségügyi minőségügy egy aspektusát, áttekintve az indikátorok szerepét. Ismertetem az indikátorok egészségügyi megjelenését néhány modellen és módszeren keresztül, a szabályozó környezet áttekintése mellett a klinikai gyakorlatban megjelenő indikátor alkalmazásig. A cs...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Other Authors: | |
| Format: | Manuscript essay |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
2017
|
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | A dolgozatban bemutatom az egészségügyi minőségügy egy aspektusát, áttekintve az indikátorok szerepét. Ismertetem az indikátorok egészségügyi megjelenését néhány modellen és módszeren keresztül, a szabályozó környezet áttekintése mellett a klinikai gyakorlatban megjelenő indikátor alkalmazásig. A csípőtáji törés, (a combnyak elmozdulással járó, és elmozdulás nélküli töréseinek, a tomportáj stabil és instabil töréseinek, valamint a subtrochanter régió töréseinek összefoglaló elnevezése. Az azonos ellátási igények, és a betegséggel járó problémahalmaz miatt) mint különálló betegségcsoport orvos-szakmai hátterének, egészségügyi és társadalmi szempontjainak jelentősége, a nagyszámú beteganyag és a jól körül határolható kritikus pontok miatt megfelelő terület a gyakorlati minőségfejlesztésére, a nemzetközi gyakorlat alapján történő a hazai környezetre adaptált indikátor kialakításra és gyakorlati alkalmazására. A dolgozat első részét képező kutatómunka és szakirodalmi feldolgozást követően konkrét gyakorlati példán, egy csípőtáji törést szenvedett beteg klinikai ellátási útvonalán kerestem meg a forduló és döntéspontokat. Áttekintve a folyamatot a sérüléstől a sürgősségi betegellátó helyre való bekerülés, az itt tartózkodás ideje, az ellátás minőségi jellemzői (fájdalom felmérés, fájdalom menedzsment, szociális háttér és életviteli adatok rögzítése stb.), az osztályra való felvétel, és legfontosabb folyamatjellemzőként a kórházi megjelenés és a definitív műtét közt eltelt idő folyamatos vizsgálata. Hiszen a 48 órán túl elvégzett műtéteknél szignifikáns szövődményszám emelkedés várható, határozottabb mortalitási valószínűséggel Ezeket a kritikus időtartamokat definiáltam, illetve, az idővonal többi kockázati pontjait feltérképezve fogalmaztam meg a kialakítandó indikátorok általános jellemzőit, majd összefoglaltam táblázatban a hot-spotok mellé rendelt indikátorrendszert. Az összetett, al-indikátorokra tagozódó mutatószámokkal statisztikai jellegű minőségszabályozást folytathatunk, immár nem csak a hagyományos menedzseri mutatókra támaszkodva. Ehhez kapcsolódva készítettem el az összegző indikátor táblázatot, valamint az adatgyűjtéshez használni kívánt kérdőívet. |
|---|